Hogyan jellemeznéd a The Veronicas zenéjét egy új hallgatónak itt Angliában?
Elektro-pop-rock. Az aktuális kislemezünk, az Untouched különbözőképpen felvett, egyfajta melódrámai hatást keltő dal, amit személyes tapasztalat alapján írtunk. Nem minden dalunk származik személyes tapasztalatból, de sokszor befolyásol vagy inspirál az, amit már a való életben is átéltünk.

Mi a tervetek mára?
El akarunk menni egy kajáldába sült zöldségeket és sört fogyasztani, de annyira elfáradtunk az egész napos promó miatt, hogy nem valószínű, hogy elmegyünk. Utoljára, amikor itt voltam, ellátogattam a Camdenben lévő Spread Eagle-be és hihetetlenül jól mulattam ott. Szívesen élnék Camdenben.

Van valamilyen divat itt Angliában, amit szeretsz?
Ó, istenem. Imádjuk az itteni divatot. Londonnak van a világ legjobb divata. Szeretjük azokat a kötött pulóvereket, de mi egész ruhákként hordjuk őket, mert eléggé filigrán alkatúak vagyunk. És ott vannak még a térdig érő csizmák is. Olyanok vagyunk bennük, mint valami ’80-as évekbeli farmon élők. Nagyon királyak.

Hogyan írnád le az egyéni stílusodat?
Olyan, mint a zene: nyugtalanító és mókás! Azt mondanám, hogy kicsit eklektikus, a ruhám mindig tükrözi a hangulatomat. Néha kicsit átlagos, néha kicsit lányos. Szeretek sok régebbi, klasszikus dolgot összekeverni és vegyíteni egymással. Nincs meghatározott stílusom, de nagyrészt a ’80-as és a ’90-es évekből merítek ihletet.

Azok közül a híres emberek közül, akikkel eddig találkoztál, kinek volt a legjobb és kinek a legrosszabb az öltözete?
Úgy gondolom, ezek gyakran kéz a kézben járnak. Nagyon kedvelem azokat az embereket, akik mernek kockáztatni és nem érdekli őket, hogy kicsit elcs*szettül néznek ki, mert próbálnak mások lenni. Hosszú időbe telik, amíg ők maguk állítják össze a ruháikat és nem a stylistjuk. Néha kicsit unalmas, ha sohasem szúrnak el valamit. De azt kell, hogy mondjam, hogy a legrosszabbul öltözött sztár, akivel eddig találkoztam az Nick Lachey volt!

Csináltál valaha olyan divatbeli baklövést, amit legszívesebben kitörölnél az emlékezetből?
Annyi, de annyi divathibát követtem el! Néha túlságosan is keverem a dolgokat. Minden kis kiegészítő, mint a smink és a fülbevaló nagyszerűnek látszik, amikor megpillantod egy divatmagazinban, amiben egy aktuális hangulat alapján válogatják össze őket. De néha, amikor kimozdulsz és tele vagy ilyenekkel, az nem épp a legjobb választás!

Van akkora befolyásotok, hogy ti magatok döntsétek el, mit vesztek fel, vagy van stylistotok?
Nem, mi határozottan saját magunk kísérletezgetünk, és csak akkor használjuk a stylist segítségét, ha egy speciális fotózás vagy rendezvény van. Az egyik kedvenc designerünk Bowie, akivel összeválogatjuk a turnés felszerelésünket. Ő készíti a legcsodálatosabb testhez simuló dzsekiket és nadrágokat, így megkértünk, hogy készítsen nekünk valami nagyon király Sergeant Pepperes stílust, ilyen testhezálló blézereket, amiket minden este viselhetünk.

Vannak más kedvenc designereid?
Van LA-ban egy nagyszerű cég, a Costume Department, akik bámulatos színészies stílust tudnak létrehozni. Csillog mindenhol, egyszerűen mesés! Az An Ode To No One is egy nagyszerű cég, ahol magas, vastag vállú dzsekiket készítenek. Szereem az All Saints-t is itt, mert ahhoz hasonlókat Ausztráliában és Amerikában nem lehet kapni.

Milyen volt felnőni Ausztráliában?
Nagyszerű volt, Ausztrália nyugodtabb, gyönyörűszép egy hely. Már nem tudom elképzelni, hogy Amerikában éljek és olyan városokban nőljek fel, mint New York vagy Los Angeles. Úgy gondolom, ehhez csak hozzá lehet szokni. Amikor időm engedi és visszamehetek Brisbane-be, el tudok egy hétre rejtőzni. Brisbane-ben festegethetek és kipihenhetem magam, aztán pedig mehetek egy hétre partizni Sydney-be. Voltaképp szeretek festeni, volt egy exbarátom, aki művész volt. Sok absztrakt művet készített és engem is biztatott, hogy próbáljam meg magam kreatívan kifejezni, annyira szerettem, amikor vasárnaponként hazamentem és utána négy napon át elmentem hozzá és csak festettem és kikapcsolódtam.

Ha a világon bárhol élhetnél, hol élnél?
El kell, hogy mondjam az igazat, és nem csak azért mondom, mert itt vagyok, de itt élnék. Mindennap írtam a Twitteremre, hogy ’Londonba fogok költözni, venni fogok itt egy lakást. Annyira inspiráló itt lenni. Tudod, ez olyan, hogy elmész egy városba és azonnal megszáll. Amikor Los Angelesbe költöztünk, pár évig tartott és szerettem, de itt két percet költötttem és máris beleszerettem. Valamint, bár még sohasem voltam Japánban, de Tokió is nagyszerű lehet.

Szóval te Twitter rajongó vagy?
Egy kicsit megszállott vagyok. Szeretek felmenni és fecsegni rajta mindenfélét.