Most ti vagytok a főszám a turnén. Korábban a Jonas Brothers előtt nyitottatok, ugye?
Tavaly több turnét is támogattunk, a Jonas Brothers-t, Katy Perry-t, Natasha Bedingfield-et, a Hansont. Nagyon izgalmas, hogy most olyan turnén vehetünk részt, ahol mi vagyunk a főszám. Ez a harmadik ilyen turnénk, de minden bizonnyal ez az eddigi legnagyobb.

Nem szoktatok túl kimerültek lenni?
Mi ezt csak fülkeláznak hívjuk. Mostanra ez az egész elég állandó dologgá vált. Állandóan úton vagyunk. Az életünk bőröndökben van, buszokon, hotelekben és repülőkön vagyunk állandóan. Olyanok vagyunk, akár a cigányok, akik állandóan vándorolnak.

A rajongóid szemében egy igazi divatikon vagy. Mennyire nehéz minden estére valami cool ruhát kiválasztanod?
Nem vagyunk annyira őrültek, hogy minden alkalommal valami új ruhát vegyünk fel, mi az a fajta lányok vagyunk, akik ha találnak valamit, amit nagyon megszeretnek, mindaddig hordják, amíg már hordhatatlan nem lesz. Úton lenni egyáltalán nem a csillogásról szól. Minden másnap, vagy harmadnap zuhanyozol csak, és a ruháidat sem tudod olyan gyakran kimosni. A turnén szeretjük azt a piszkosabb rock’n’roll dolgot a ruháinkra is átragasztani. Amikor vörös szőnyegen vagy valamilyen rendezvényen vagyunk, szeretünk a magunk feje után menni. A saját dolgainkat próbáljuk ki – japán divatmagazinokban keresgélünk mindenféle divatcuccot. Szeretjük a klasszikus dolgokat is, amiket átalakítunk a saját stílusunkhoz.

Van saját divatkollekciótok, ugye?
Igen, Ausztráliában. Fiatal lányok számára készülnek ruhák, amik nem kerülnek csillagászati összegekbe.

Szóval nincs semmi a 43 éves zenei kritikusok számára?
Ha szeretnéd, előrukkolhatunk számukra valamivel!

Mesélj az együttes tagjairól – Ausztráliából vagy Los Angelesből származnak?
Egyikük, a mi gitárosunk, George Brazíliából származik. Ő egyike az eredeti tagoknak, több mint 5 éve vagyunk vele. Aztán ott van Vik Foxx, a dobosunk, aki Chicagóból jött, ő szintén kezdettől fogva velünk van. Valamint Sherman, a basszusgitáros, aki a banda legújabb tagja. Körülbelül egy éve csatlakozott hozzánk. Ő teszi a Veronicas hangzását egésszé.

És az együttes tagja is azt a piszkos rock’n’roll dolgot művelik, vagy ők kicsit gyakrabban váltanak ruhákat?
Tudod, úgy érzem, hogy a fiúk tisztábbak (nevet)… Többet mosnak, mint mi. Ez olyan pasidolog. Bizonyos helyeken vannak zuhanyzóink, és a fiúk ezekért képesek harcolni is velünk szemben. Néha majdhogynem tisztábbnak érzem magam, ha nem zuhanyozom, hanem várok vele másnapig.

Most mesélj egy kicsit a mostani lemezetek megírásáról. Sok különböző emberrel dolgoztatok már együtt, mint pl. Madonna közreműködőjével, Billy Steinberggel. Tudnak ők valami olyat hozzátenni a dalokhoz, amit ti esetleg nem?
Úgy gondolom, hogy ha más producerekkel vagy dalszövegírókkal dolgozol együtt, az egész dolog néha olyan megközelítésből történhet, vagy olyan irányt vehet, amire te nem is gondolnál. Jess és én határozottan kitartunk amellett, hogy együtt írjuk a dalainkat. Már 15-16 éves korunk óta együtt írunk. Mindketten nagyon hasonló oldalról közelítjük meg a dolgokat, így ha együtt dolgozunk más emberekkel, főleg, ha sikeresek, akkor nagyon jó ötletek tudnak születni. Ilyen volt Toby Gad-del is, akivel sok dalt írtunk erre a lemezre, és akivel az első lemezünkön is dolgoztunk. Úgy gondolom nagyon jó dolog, hogy őt kaptuk, főleg a mostani albumunkra. Ez egy nagyon őszinte lemez, mert az alapját a tapasztalataink képezik. Szó szerint a szívünket öntjük ki benne, elmondjuk, hogy mi történt velünk az életünk során – hogyan lettünk sikeresek Ausztráliában, hogyan boldogultunk a kapcsolatainkkal és az utazással és hogyan nőttünk fel a nyilvánosság előtt. Szóval igazából szó szerint elmondjuk, miről mit gondolunk, beleépítettük a dalainkba; olyanok, mint egyfajta naplóbejegyzések. Emiatt lett ez a lemez olyan hamar kész.

Mi ihlette a Take Me On The Floort?
Sok zene ihlette, melyeket akkoriban hallgattunk. Körülbelül két éve írtuk ezt a számot. Az ilyen elektro pop-rockos táncos dolog nem igazán volt divatos. Akkor még nem volt Lady Gaga vagy Katy Perry, szóval nem ilyeneket hallgattunk. Elektro bandákat hallgattunk, amik egy kicsit undergroundosak, mint pl. a CSS, akik brazilok, valamint LA-i együtteseket, mint a Shiny Toy Guns.

Mint a Peaches?
Pontosan. Nagyon sok ilyen anyagot hallgattunk, úgy gondoltuk, hogy ez az, ami majd nagyot fog ütni. Sajátos hangzást akartunk elérni ezek hatására, ez számunkra elég új volt, mivel nagyon különböző az első albumunktól, hiszen az erősen pop/rockos volt. Úgy gondoltuk, igen, ez király lesz, ez inspirált minket, ezt a hangzást akarjuk belevinni. Szóval ez ihlette a Take Me On The Floort. És ráadásul különböző marketingfogásokra is kellett gondolnunk. Úgy értem, a dalainkat egyáltalán nem játszották Amerika fő rádióinál, és ha elhozzuk ezt a dance-elektrós hangzást, talán játszani fogják a klubokba és talán az emberek remixeket is készítenek belőlük. Azoknak a zenéknek, amelyeket akkor hallgattunk, ezt sikerült elérniük. A Take Me On The Floor volt az első szám, amelyet Tobyval írtunk, és ezzel rátapintottunk a lényegre. Egy mókás partis számot akartunk összehozni. Így akármi lehetett a dalszövege… ha egy klubban játszod, az a táncról szól. De tudnod kell azt, hogyan érd el ezt. Sokan vitatkoztunk a hangzásán is. Úgy gondoltuk, Ez az, amilyenre akarjuk a lemez hangzásának, de az emberek azt mondták: Ugye tudjátok, hogy ez nem fog működni? Nem ilyeneket játszanak a rádióban, ez semmi eddigihez sem hasonlít. Erre mi az mondtuk, jó, nem is akarunk olyat, ami máshoz hasonló. Eredeti hangzást akartunk, de mégis valami újat vinni bele. Talán ezért jött ki a lemezünk az USA-ban is, majdnem egy éve, és végül siker lett.

A gitárosotoknak, George-nak, aki brazil, van bármiféle köze ahhoz, hogy megismertétek a CSS-t?
Igen, játszott tőlük számokat nekünk. Ő igazából ilyen punk-rockos múlttal rendelkezik, volt egy nagyon sikeres együttese, mielőtt Brazíliából Los Angelesbe költözött volna. Jessnek és nekem készített ilyen vegyes CD-t, amiken ilyenfajta együttesek számai voltak, köztük a CSS-é is.

Még egy kérdés, mivel sajnos kifutunk az időből…
Bocsi, sokat beszélek

Ó, nem, én így szeretem az interúkat. Amikor nekem nem kell semmit sem mondanom. Mert akkor aztán mindig alkalmam nyílik rá, hogy valami ostobaságot csináljak. Te vagy a testvéred az, aki erősen támogatja a PETA-t?
Mindketten! Jess nagyon kitartó. Vegetáriánus. Én is határozottan támogatom ezt. Sosem állnék ki és mondanám, hogy én ez meg az vagyok, nem akarok egy kijelentésbe belebonyolódni. De Jess nagyon mellette áll, és én ebben tényleg támogatom. Neki köszönhetően már egyáltalán nem eszem húst és mindketten nagyon ellene vagyunk a bundáknak, és mindig kiállunk az állatok jogai mellett. Ausztráliában a Wildlife kórház nagykövetei vagyunk, amelyet Steve Irwin támogatott. Szorosan együttműködünk a PETA-val, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy kiálljunk az állatok jogai mellett és üzeneteket hagyjunk a fiatalabb generációnak és a rajongóinknak, hogy meg tudjuk menteni a vadvilágunkat és meg tudjuk védeni az állatokat a brutális emberektől, akik szörnyű dolgokat tesznek velük.

Ezért van az, hogy az oldalatokon megtudhattam, hogy a pénztárcákat gyakorlatilag krokodilok bőréből készítik?
Ez teljesen undorító. És ezeket emberek teszik. Mi nem leszünk tudatlan nemzedék. A fiatal generáció az, aki tud segíteni. Ebben a helyzetben, amikor sok fiatal rajongónk van, ilyen üzeneteket kell kitennünk. Úgy hiszem, az alligátorok az egyik olyan dolog, amivel a kínai bőrüzemek gazdálkodnak, ahol ezeket az állatokat élve megnyúzzák, egy nagyon ijesztő dolog. Erről órákon keresztül beszélhetnénk még. Nem szabad az embereknek megengednünk, hogy tudatlanok legyenek. Azt mondják, a tudatlanság boldogság, hát igen, az. Amikor az emberek bundákat vesznek az üzletekben azt gondolják egy nagyon király, mi azt akarjuk, hogy tudják, hogy igazából ezek honnan is származnak. Ha egyszer megtanulják, onnantól már van lehetőségük választani. Azt akarjuk, hogy az emberek megértsék és a helyes döntést hozzák.